KapCsoda Program

A KapCsoda Program kialakulása 2002-ben indult útnak. Balla Barbara, a módszer kidolgozója gyógypedagógiai tanulmányai során ekkor ismerkedett meg a Son-Rise Programmal, egy amerikai szülőpár által kialakított játékterápiával, aminek a szeretetteljes, pozitív szemlélete, gyermekközpontú módszerei teljesen magával ragadták.

A KapCsoda Program alapjait Barbara gyógypedagógus képzettsége, másfél éves Son-Rise képzése (Amerika), majd az ezt követő öt éves Son-Rise terapeuta gyakorlata (Európa, Afrika) adja. Ezt a tudást egészítette ki NLP practitioner, TSMT állapot és mozgásvizsgálat, HANDLE screener (Anglia), Személyiségfejlesztő Coach képzettségek megszerzésével. Kat Houghtonnal , a Relate to Autism megalapítójával, folytatott kétéves tanulási folyamatomat (Amerika) is hozzájárult a módszer gazdagítááshoz. Ezalatt az idő alatt Barbara több mint 200 gyermekkel és felnőttel dolgozott együtt, segítette fejlesztésüket hosszabb-rövidebb ideig Európában, Afrikában és hazánkban. Ez több mint 13.000 fejlesztőjátékkal töltött órát jelentett, ami nagyon sok szeretetet, örömöt hozott Barbara életébe. Tanulmányai és a gyakorlati tapasztalat hívta életre a KapCsoda Programot, amit mindennapi munkája során alkalmaz és fejleszt tovább folyamatosan.

A KapCsoda Program egy gyermekközpontú, kapcsolódásra, motivációra épülő játékterápiás program.

A fókusz nem csak a gyermek segítésén van, hanem a szülő jólléte is hangsúlyt kap, hogy közösen egy csapatként lehessen segíteni a gyermek fejlődését, kommunikációját, beilleszkedését, megnyílását, kapcsolódását, személyiségének kibontakozását.

Sajátos módon foglalkozunk a családokkal. Ennek főbb építőelemei:

(Részletekért kattintson a címekre)

Szülő-gyermek kapcsolat megerősödése, újraébredése

Miért

A szülő gyermeke legcsodálatosabb erőforrása és a stabil pont fejlődése során. A szülő jólléte nagyon fontos alapja gyermeke jóllétének. A KapCsolati fejlesztés program során nem feladatokra, hagyományos értelemben vett fejlesztésre fókuszálunk, hanem a gyermek természetes fejlődését segítjük. A kommunikációhoz, beilleszkedéshez, játékfejlődéshez szükséges képességek kialakulás a szülő-gyermek kapcsolódás során történik csecsemő és kisgyermekkorban. Ezt a természetes kapcsolódást szeretnénk újra kialakítani vagy megerősíteni, hogy a mindennapi élethelyzetek támogatni tudják a fejlődést, jóllétet és pozitív szülő-gyermek kapcsolatot.

Hogyan

Minden együttműködés azzal indul, hogy a terápia részeként a szülő(ke)t tanítjuk játszani, illetve feldolgozni azokat a nehézségeket, amik blokkolják a könnyed közös játékot.
Ennek módszerei:

Gyermek-terapeuta játékának megfigyelése
Szülő-gyermek játék megtekintése a családtréner által, majd megbeszélés során a játék, közös tevékenységet előmozdító hasznos tanácsok, tippek, ötletek megbeszélése
Választható coaching folyamatban a szülő számára nehézséget okozó témák, kihívások megbeszélése, feldolgozása, megoldások kidolgozása

Minden interakció a kapcsolódásra épül. Akkor munkálkodunk a gyermekkel az egyes fejlesztési célokon, amikor figyelni, kapcsolódni tud

Miért: Amikor a gyermek figyelni tud, kapcsolódik, motivált, akkor a tanulás egy könnyed, örömteli tevékenység, ami tartós, stabil tudás, képességek kialakulását teszi lehetővé. A Kapcsolódás teremti meg az alapot a gyermek személyiségének kibontakozásához, a szeretetteljes, könnyed, pozitív személyközi kapcsolatok kialakulásához.
Hogyan: Nagy rugalmassággal, a gyermekre hangolódva figyeljük, keressük azt, ami motiválja. Mindig úgy alakítjuk a játékot, hogy abban a gyermek könnyedén benne tudjon maradni és a fejlesztési célok megvalósulását ne feladatként, hanem játékként élje meg. Amikor nem tud figyelni, kapcsolódni, különféle technikákkal segítjük, hogy figyelmi állapotba kerüljön és mindazt, amire szüksége van megkaphassa.

Beilleszkedéshez, gyermek nyitásához, személyiségének kibontakozásához, kommunikációhoz szükséges képességeket helyezzük előtérbe

Miért: A fejlesztő feladatok elsősorban a gyermek reagálási képességét trenírozzák (hogy végrehajtsa a feladatot). Ilyenkor a gyermek a feladatra koncentrál, ami csak kis mértékben ad teret a kommunikáció, emberközi kapcsolódás kialakulásának. A gyermek reagálási, feladatmegoldási képessége nagyon fontos terület. Viszont ma már kutatásokkal bizonyították be, hogy a reagálás fejlődése nem hozza magával a kezdeményezés (interakció kezdése és az interakció során történő spontán megnyilvánulások, ötletek, szándékok kifejezése, élménymegosztás, stb.) fejlődését. Erre külön kell koncentrálnunk. Amikor a gyermek nyitott, figyelni, kapcsolódni tud, utána már sokkal könnyebb őt feladathelyzetbe hozni. Minden szülőnek az a vágya, hogy kapcsolódni tudjon gyermekéhez, hogy gyermeke reagáljon közeledésére, spontán módon kifejezze gondolatait, szándékait, megossza élményeit. Ehhez fontos azon munkálkodnunk, hogy a gyermek meg tudjon nyílni, idegrendszere megerősödhessen, azon képességei kibontakozhassanak, melyek szükségesek a kezdeményezéshez, ahhoz, hogy egy másik személyre tudjon figyelni, ki tudja fejezni mindazt a sok csodát, ami benne van. Nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy a gyerekek bár megtanultak sok mindent, de a kapcsolódás, nyitás, kommunikáció képessége nélkül tudásuk elszigetelt marad, nem tudják alkalmazni azt a minden élethelyzetben, másokkal való kapcsolat során.
Hogyan: A játékalkalom során nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyermek legapróbb jelzéseire reagáljunk, ezzel erősítjük a kommunikációját, nyitását, kezdeményezését. A játékokban nagy hangsúlyt kapnak a gyermek ötletei, spontaneitása. A gyermekre hangolódás és szenzoros állapotának figyelembe vétele lehetővé teszi, hogy akkor játsszunk vele, amikor ő arra készen áll és úgy alakítsuk a játékokat, hogy azok leginkább segítsék kezdeményezését. Nagy hangsúlyt fektetünk a spontaneitásra, ötletek, gondolatok kifejezésére, élmények megosztására.

Gyermek motivációjára épülő játékon keresztül fejlesztünk

Miért: A gyermek természetes tanulási közege a játék. Már maga a játék sok területet fejleszt. Az élvezetes, együtt töltött idő alatt a gyermek észre sem veszi, hogy keményen dolgozik, tanul. A motivációra épülő játékok lehetővé teszik, hogy a fejlesztés a gyermek tényleges, aktív részvételével történjen, ami által könnyedebben tud tanulni.
Hogyan: A játékalkalom során azt figyeljük, hogy mi kelti fel a gyermek érdeklődését, majd kreatívan eköré építjük a játékot úgy, hogy abba bele tudjuk integrálni a fejlesztési célokat. Ezáltal rugalmasan, mindig a gyermek érdeklődéséhez, szenzoros, figyelmi állapotához igazodó fejlesztő játékokat tudunk kialakítani.

A játékba bármely szociális-kommunikációs képesség fejlesztésére szolgáló célt be lehet csempészni

Miért

Gyermek motivációjára épülő játék során valóban élvezetes lesz az együtt töltött idő és ugyanúgy mindent meg tudunk tanítani neki, mintha feladat feladatot követne. Egy idő után pedig a gyermek már képes és nyitott lesz arra, hogy könnyedén tudjon figyelni, feladatokat elvégezni, kérésekre reagálni.

Hogyan

A fejlesztő, kommunikációt indító, kommunikációt, szocializációt segítő játékok kialakítása könnyed tevékenység. Csupán a játéképítő gondolatmenet szükséges elsajátítani ehhez. Ennek elemei:

gyermek figyelmi szintjének felmérése
motiváció felismerése
motivációra épülő szociális játékok kialakítása
a szociális játékba a fejlesztési cél beintegrálása

A képességek spontánná váljanak

Miért: Célunk az, hogy a gyermek kialakult képességei ne betanult képességek legyenek, amiket esetleg csak bizonyos helyzetekben, kérés-utasítás hatására tud használni, hanem teljesen belsővé váljanak és minden élethelyzetben spontán módon tudja alkalmazni azokat. Azokban a tevékenységekben, amiket a gyermek élvez, szívesen végez sokkal motiváltabb lesz, hogy használja megszerzett képességeit, tudását, hogy fenn tudja tartani, tovább tudja gördíteni a játékot, mókát.
Hogyan: Azok a játékok, amik a gyermek motivációjára épülnek igazán jó teret biztosítanak a gyermek által megszerzett képességek begyakorlására, megerősödésére. Maga a közös játék az öröm, amiben egyre aktívabb tud lenni a gyermek és egyre hatékonyabban tudja alkalmazni tudását, ha megfelelő helyeken tartunk szünetet, adunk neki teret a spontaneitásra, kezdeményezésre, gyakorlásra. Ugyanakkor pedig segítjük őt akkor és úgy, amikor és ahogy arra éppen az adott pillanatban szüksége van. Így mindig hozzá igazodunk, az aktuális figyelmi, motiváltsági, spontaneitási szintjének megfelelően alakítjuk a játékot.

Gyermek szenzoros állapota fontos információ

Miért: Mindannyian élünk meg olyan helyzeteket, amikor idegrendszerünk jobban leterhelt, amikor a minket érő mindennapi ingerekkel sokkal nehezebben boldogulunk. A gyerkőcök idegrendszere általában az őket érő sok-sok szenzoros ingert nem elég hatékonyan tudja feldolgozni. Ez okozhatja a gyermek zárt állapotát (amikor nem tud ránk figyelni, a saját tevékenységével van elfoglalva) illetve számos viselkedésbeli eltérést. A viselkedés tünetei információval szolgálnak számunkra a gyermek figyelmi, szenzoros állapotát illetően.
Hogyan: Ezeket az információkat felhasználva tudjuk alakítani a játékunkat, a játékalkalmat úgy, hogy a leginkább tudjuk segíteni a gyermeket, hogy figyelni, kapcsolódni tudjon. Sokszor a megfelelő inger adása vagy a viselkedés által felismert szükséglet kielégítése pont az, amire a gyermeknek szüksége van ahhoz, hogy játsszon, tanuljon, fejlődjön.

Gyermek annyi terhelésnek legyen kitéve, ami az idegrendszerének optimális

Miért

Ha túl sok az inger, a teher, az idegrendszer stressz-szintje könnyedén magas lehet, ami kompenzációs tevékenységek kialakításához vezethet. Ilyenkor a gyermek már nem tud a tanulásra, fejlődésre koncentrálni, mivel a középpontba a túlélés, stresszfaktor elhárítása kerül. A stresszre a szervezetünk a következő módokon reagálhat:

menekülés (helyzetből való kilépés, bezárkózás)
támadás (verbális vagy fizikai agresszió),
megfagyás (lemerevedés, mentális üresség).

Gyakran az agresszív viselkedésre mint az állapot velejárójára tekintenek. Viszont ha ezen viselkedések mögé nézünk, mindig meg lehet találni azok kiváltó okát.

Hogyan

Ha ráhangolódunk a gyermekre, akkor könnyedén láthatjuk, hogy mennyi az a terhelés, ami számára optimális. Illetve észre tudjuk azt is venni, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy megfelelő módon tudjon figyelni. Gyakran hosszútávon sokkal messzebb jutunk azzal, ha megadjuk a gyereknek azt, amire szüksége van (pl. mozgás, kis szünet, ritmus, a játékot bizonyos módon játsszuk, zártan játsszon egy darabig, stb.). Ezáltal a gyermek egyre inkább kiegyensúlyozott tud lenni, idegrendszere egyre inkább tud erősödni, integráltabbá válni, ami egyre inkább megteremti számára az optimális és egyre erősebb tanulási alapot.

Kétszemélyes kapcsolatban fejlesztünk, amíg a gyermek készen áll többre

Miért: A szociális, kommunikáció nehézségeivel szembenéző gyermekeknek általában nehézséget jelent kezdetben más gyermekekkel együttműködni, sőt egy helyen tartózkodni. Ahogy a gyermek idegrendszere erősödik, kommunikációs, beilleszkedési képességeik bővülnek, úgy kezdenek el érdeklődni társaik iránt majd felvenni velük a kapcsolatot. Amikor fejlődésük elér arra a pontra, hogy már nem jelent nekik nehézséget a kapcsolódás társaikhoz, akkor nagy örömmel barátkoznak. Amíg a gyermek még nem képes társakkal való interakcióra, gyakran a gyermektársaság inkább leterhelő közeg, és nem segíti a fejlődést. Viszont amikor a gyermek megfelelő fejlettségi szintre ér, abszolút inspiráló számára a gyermektársaság.
Hogyan: A fejlődés kezdeti szakaszában, amíg a gyermek még nem képes a társaival való interakcióra, kétszemélyes kapcsolatban tudunk neki segíteni, hogy a társakkal való barátkozáshoz, közösségbe való beilleszkedéshez szükséges képességeket megszerezze. Mi magunk úgy játsszuk a játékokat, mint egy másik gyermek. Valóban együtt játszunk, viszont ezt úgy tesszük, hogy a gyermeknek segíteni tudjunk az interakció során. Amikor egy felnőttel már könnyedén megy az interakció, jön el az ideje annak, hogy egy gyereket is bevonjunk. Először a felnőtt tud segíteni a két gyermeknek, hogy egyre ügyesebben alakuljon az interakció közöttük. Amilyen tempóban lehetséges, a felnőtt igyekszik egyre jobban háttérbe vonulni. Ha egy másik gyermekkel már tud játszani különleges gyerkőcünk, akkor be lehet vonni több gyermeket is, illetve segíteni a csoportba való beilleszkedést és aktív részvételt.

Az autizmus kihívásaival szembenéző gyermekek is a fejlődés természetes menetét járják, csak átugranak fejlődési lépcsőfokokat vagy hosszabb ideig időznek egynél

Miért: Ezért fontos számunkra megfigyelni és megállapítani, hogy mik azok a legalapvetőbb képességek, amiket szükséges megerősíteni, hogy az azt követők stabil alapokra tudjanak ráépülni. A hézagok, elmaradások felismerése és bepótlása után a gyerekek gyakran maguktól kezdik el gyakorolni az arra épülő képességeket. A mi feladtunk segíteni őket abban, hogy a természetes fejlődés menetét a legügyesebben, legpozitívabban, a legjobb élményekkel járják be.
Hogyan: Gyakran tapasztaljuk, hogy a fejlesztés elején hosszabb időt szükséges eltölteni az "alapozással". A kapcsolódás képességének megerősödése hatalmas segítség a későbbiekben. Amikor a gyermek tartósan tud nyitni, rugalmas és hosszabb ideig tud ránk figyelni, onnantól kezdve minden más képességet sokkal egyszerűbb segíteni, hogy kialakuljon, megerősödjön. Illetve gyakran maga a kommunikáció alapvető képességeinek kibontakozására szükséges fókuszálnunk. Pl., hogy a gyermek egyáltalán jelezni tudja, ha valamilyen tevékenység, játék tetszik neki és szeretné, hogy az folytatódjon. Viszont erős alapok nélkül nehéz stabil házat építeni. Így mindenképpen érdemes több időt szánni az alapok lerakására, ahonnan aztán gyakran tapasztaljuk, hogy egy intenzív fejlődés indul be.

Összhangban lenni jó!

Miért: Amikor összhangban vagyunk, könnyen áramlik minden. Amellett, hogy ez jóérzéssel tölt el bennünket, sok erőforrást is felszabadít. Az örömmel és erőforrással teli állapot lehetővé teszi, hogy az energiánkat a legoptimálisabban tudjuk a fejlődés segítésére fordítani. A gyerekek nagyon érzékenyek a lelkiállapotunkra, és gyakran visszatükrözik azt. Ezért is nagyon fontos a szülő jólléte. Gyakran tapasztalunk hatalmas ugrást a gyerkőc fejlődésében, amikor a szülőnek sikerül elengedni a nagy félelmeket, szorongást, bűntudatot és hasonló negatív érzéseket. Teljesen érthetőek ezek jelenléte és szinte minden szülő beszámol hasonlókról. Ami nagyon fontos, hogy érzéseinken, a hátterükben lévő meggyőződéseken, hitrendszereken lehet munkálkodni és változtatni azokon. Gyakran amikor jelentkeznek a nehézségek, a gyermek nem úgy reagál a szülő közeledésére, ahogy az természetes lenne, könnyen kialakulnak olyan érzések, hitrendszerek, melyek hatására a szülő egy idő után feladja a próbálkozást, hogy játsszon, kapcsolódjon gyermekéhez. Ami szuper, hogy ezen is lehet munkálkodni és változtatni. Időnként csak a megfelelő játékstílus kialakítására van szükség, máskor egy kicsit mélyebbre kell ásni és a blokkokon munkálkodni.
Hogyan: A belső blokkok, félelmek, rossz érzések, korlátozó meggyőződések feldolgozására csodálatos módszer a coaching, mely egy olyan speciális kérdezéstechnika, ami lehetővé teszi, hogy a coacingban részesülő megtalálja saját válaszait, megoldásokat és azokat az utakat, amik céljai irányába tudják vinni. Emellett a szülői játék, kapcsolódás segítése hozzájárul, hogy a szülő a mindennapokban hatékonyan tudja támogatni gyermeke fejlődését, ismét könnyedén és örömmel tudjanak kapcsolódni, játszani.